Fokt akták No.2

2022-12-02 00:00:00

A Fokt Motor harminc éve kínálja portékáit az igényes motorosoknak. Tulajdonosai aktív motorosok maguk is. Sajátos üzleti kultúrát honosítottak meg, melybe belefér az is, hogy rázárják tárgyalópartnerükre saját tárgyalója ajtaját. Ahhoz, hogy ezt megtehessék, valamit azért le kellett tenni az asztalra…

Ki ne ismerné a Fokt Motort? Olyan márkák hazai forgalmazása tartozik hozzájuk, mint a Bering, a Shark, a Bandit, a Bagster, a Hepco & Becker, a Trilobite és a Daytona. Azt már kevesebben tudják, hogy a 30 éves korrekt üzletmenet mögött két meglehetősen excentrikus, de ízig-vérig motoros fazon áll.

Az előző részben tanúi lehettünk annak, hogy a ’80-as évek végén egy erdélyi srác Magyarországra költözve a hiánygazdaság elleni természetes reakcióként létrehoz egy motoros kiegészítőket kínáló céget, amelyben maga gyártotta bőrdíszműves termékeket árul. Nyomon követhettük, hogy egy üzlettárs csatlakozásával hogyan válik az ösztönösen irányított vállalkozás professzionálisan ténykedő céggé, az ország egyik legismertebb motoros üzletévé. Megismerhettük azt az egyedülálló üzleti kultúrát, amely a két tulajdonos személyiségének legmélyéről sarjad. Láthattuk a hol ki-, hol pedig bezárt tárgyalópartnereket, az ordas vigadozássá fajuló üzleti tárgyalásokat és sikereiket.

Egy pillanatra idézzük fel interjúnk körülményeit, a sörösüvegek obszcén szisszenését, a kinyíló húszcentis zsebkés baljós csattanását és az unicumos üvegen átderengő zöld fénypászmát, amely zsírosan csillogó ürücombokra esik.

Lendvay László: Ha hozzánk jön egy partner tárgyalni, nem húzunk öltönyt, nem ülünk be egy steril tárgyalóba... hanem elmegyünk egy étterembe... mulatunk, eszünk-iszunk... és megbeszéljük, amit kell.

Én: És ahogy tudom, akkor már ott is alszotok... az étteremben.

Laci: Hát hol aludnánk, ha egyszer hajnalig elhúzódik a...

Én: ...tárgyalás?

Laci: Miféle tárgyalás? Azon már rég túl vagyunk olyankor. A buli, természetesen.

Én: Mégis, hogy kell elképzelni egy étteremben zajló üzleti tárgyalást, aminek ottalvás a vége?

Laci: A tárgyalásokon általában jól érezzük magunkat. Így fordulhat elő, hogy ott alszunk. Ittasan mégsem vezethetünk. A pincérek összetolnak pár padot, kapunk valamit a fejünk alá, meg takarót, odakészítenek egy kis innivalót és írnak pár sort, hogy ha elmegyünk, riasszuk be az éttermet. Rend a lelke mindennek.

Fokt Jenő: Egyszer harminchat órát töltöttünk egyhuzamban a Kéhliben. A vendégek körülöttünk többször cserélődtek, a személyzet is váltotta egymást, de mi nem lankadtunk. Igaz, aludtunk is egy keveset.

Én: Elég sok üzletembert és megbeszélést látni a Kéhliben. Ott ez normális? Sokan alszanak ott?

Laci: Jól érzem, hogy most szemtelenkedsz? Nem alszanak ott sokan. Mi sem alszunk ott minden alkalommal. De esetenként így jön össze. Jó vendégek vagyunk, így elnézik ezt néha, ezért szeretünk odajárni – és bírjuk is egymást. Ez is egyfajta üzlet. Ha jó partner vagy, többet elnéznek neked, de ezt már mondtam.

Én: Igaz. Hadd kérdezzem meg ismét, muszáj nektek mindig mindenkit kiakasztanotok magatok körül? Például ott vannak a hirdetéseitek. Mi ugyebár egy viszonylag visszafogott motoros újság vagyunk, és hát emlékszem, volt pár rendkívüli megbeszélés a Fokt Motor hirdetései miatt.

Jenő: A barna csíkos alsógatyára gondolsz? Vagy a pohárban lévő műfogsorra? Csak arról volt szó, hogy olyan hirdetéseket akartunk megjelentetni, amelyek mások, mint a többi. Amire felfigyelnek, ami félreismerhetetlenül a Fokt Motor.

Én: Akkor jó, mert erre tényleg felfigyeltek.
A Motorrevü akkori német tulajdonosai is. Elég sokat kellett győzködni őket, hogy megjelentethessük a hirdetéseiteket. Mármint a szolidabbakat. Szerencsére sikerült. Illetve, ha meggyőzni nem is, legalább hagyták, hogy megjelenjenek. Hangsúlyozom, hogy a szolidabbakról van szó, mint a levágott disznófejek és a „Nagy kofferbe jó pakolni”, azzal az XXXL-es fenekű, tangás fekete lánnyal. Meg talán a műfogsor a pohárban...

Jenő: Míg a szakma zömének mentek az unalomig ismert, fantáziátlan hirdetései, addig a mieink felkavarták a kedélyeket. Megosztóak voltak, beszéltek róluk az emberek, tehát működtek. Mivel szívből jöttek, olyanok voltak, mint mi, így megint csak saját magunkat adtuk. Azt azonban tudni kell, hogy e stílus mögött ott áll egy professzionális üzlet neves brandekkel.

Én: Hogy készültek a hirdetések? Nem gondolnám, hogy megbíztatok egy kreatív céget.

Jenő: Tudtuk, hogy mit akarunk kommunikálni. Összeültünk, kinyitottunk pár sört és Unicumot, és ötleteltünk. Volt egy srácunk, aki a vizuális megvalósításban nagyon profi volt, ráadásul élvezte, hogy rendhagyó dolgokat csinálhat, és volt egy, a kreatívszakmában otthonosan mozgó partnerünk, aki valamelyest mederben tartotta a dolgokat. Értette a filozófiánkat, respektálta, hogy nem akarunk sablonos megoldásokat, és azt is látta, hogy működik a dolog.

Én: Ha már az unortodox kommunikációról beszéltünk, mi a helyzet a motorkiállításokkal? Ott is sikerült botrányt keltenetek párszor. Tűzrakás a Papp László Arénában, élő farkasok a stand fölött, alulöltözött lányok stb.

Laci: Az a filozófiánk, hogy egy kiállításon a megjelenésünk legyen attraktív, de mindig legyen valami hülyeség a háttérben, ami fellazítja a hangulatot. Az valóban emlékezetes buli volt, amikor a Papp László Arénában a standunk fölé épített toronyban nyílt lángon főztünk-sütöttünk. Kiverte a biztosítékot a rendezőknél.

Én: Talán azért lehetett, mert a Papp László Aréna nem sokkal előbb leégett.

Laci: Oké, de nem nálunk. Lement a buli és mindenki jól érezte magát. A partnereink, mi magunk, sőt, ha jól emlékszem, te is. Szerintem az sem volt rossz ötlet, hogy disznóvágásról szóló képekkel díszítettük a tárgyalót, és mindenhonnan kolbászfüzérek, hurkák és sonkák lógtak, a hűtő pedig tele volt Tokaji Aszúval és Furminttal. Mert megint csak ugyanarról van szó – valami olyat csinálni, amire felfigyelnek, ami ránk jellemző. Emellett legyen profi a lebonyolítás és legyen egy jó buli is, mert anélkül semmit nem ér az egész.

Én: Milyen viszonyt ápoltok a szakmabeliekkel, a konkurenciával?

Laci: Minket nem érdekel, hogy ki mit csinál, megyünk a magunk útján, de igyekszünk nem lépni mások tyúkszemére. Mi mindenkivel jóban vagyunk, aki hajlandó velünk jóban lenni. Ott van például Kertész Zsolt (Euromotor), vele kifejezetten jó a kapcsolat. Intelligens pali, jó meglátásokkal, ráadásul nem irigy típus, szívesen megosztja velünk szakmai tudását, pedig mondhatnánk, hogy konkurensek vagyunk. Sokat buliztunk az RMC-s Rózsavölgyi Tamással, Pardi Istvánt (Pardi Motor) is nagyra tartjuk, jó haver és kiemelt partnerünk. De folytathatnám a sort Szallerbeck Róberttel, a KARASNÁ-val, Kiruval (EBC Brakes) és a pécsi Motoboxszal is.

Én: Ha már a partnereknél tartunk, hogy álltok a viszonteladói hálózattal?

Laci: Az országban negyven fölötti üzletről van szó, ahol Fokt Motor-termékeket, Bering-, Daytona-, Shark-, Hepco & Becker- és Trilobite- termékeket lehet vásárolni.

Én: Hoppá, Trilobite... ez egy viszonylag új név.

Jenő: Egy kiállításon ismerkedtünk össze, a kereskedelmi igazgatójuk egy fiatal, de magunkfajta motoros srác...

Én: Jesszusom...

Jenő: ...akivel hamar egy hullámhosszon voltunk. Az egyik első találkozónkon egy láda sörrel és Becherovkával jelent meg, de ami ennél is fontosabb, hogy egy nagyon jó terméket képviselt.

A Trilobite minden várakozáson felül sikeres márka lett a praxisunkban.

Én: Oké, ez volt az elmúlt 30 év. Merre tartotok most? Mik a tervek a jövőre nézve?

Laci: Nekünk is fontos a biztonságos motorozás. Ebben a világban élünk, nem mindegy, hogy mi történik a vevőinkkel. Hiszünk a termékeink minőségében és az a célunk, hogy az országban 50 km-en belül bárki hozzájuk juthasson. Direkt módon nem keresünk további viszonteladói partnereket, de ha jön olyan, aki megfelel a feltételeknek, akkor szívesen bővítjük a kört. Egy másik tervünk a közeljövőben, hogy létrehozzunk egy városi stílusú motorozáshoz tervezett saját palettát. Egy harmadik pedig a határainkon túli terjeszkedés. Partnerünkön, a BB Motón keresztül már jelen vagyunk Erdélyben Gyergyószentmiklóson, sőt, Bukarestben is. Mindkét helyen egy motoros áruházban kaphatók a Fokt Motor termékei, és dolgozunk azon, hogy a Felvidéken is jelen legyünk.

Ja, és még további harminc buliban, üzletben eltöltött olyan év, mint az első harminc volt.