Reggel ébredés 7 körül. Összevakarózás, a szó szoros és átvitt értelmében is. Ma átmegyünk Kita felé egy 180 km-es terepszakaszon, egy nemzeti parkon keresztül. Az út eleje szörnyű, szinte lépésben megyünk. Az út mentén aprócska falvak, integető emberek. Szépek és kedvesek. Tiszta, nagyon színes ruhák. Végig olyan érzésem van, hogy ez egy skanzen turistáknak és a fák mögött ott a Mc’Donalds és csak a kedvünkért püfölik az edényben a hosszú bottal a gabonaszemeket, ahogy mindenki látta már természetfilmekben. De nem. Az egyik faluban megálltunk az iskolánál és hagytunk ott ajándékokat. Nem vagyok érzelgős típus, de...

Megnézhettük az összes osztályt és minden gyerek felállt mikor beléptünk és hangosan üvöltötték a köszönést. Mint nagy fehér istenekre néztek ránk a nyomorúságos kis ajándékainkért. Inkább kicsit szégyelltem magam. Nem hiszem, hogy adományokkal meg segélyekkel kell megoldani Afrika problémáit.
Tovább Kita felé. A B2B beach előtti szakaszon elhatároztam, hogy még a gyerek homokozóját is megszüntetem, ma pedig a földutak leaszfaltozása mellett teszem le egyértelműen a voksomat. Roppant hosszú és keserves 180 km volt. Egy hét múlva már nagyon fogom szeretni az élményt, de még egy kicsit érlelnem kell.
Egy balos a nemzeti park végén, innen már csak 200 km Bamakó. Ha már így alakult, akkor beporoltunk a fővárosba és így gyakorlatilag egy nappal előbb értünk ide, Nem volt már erőnk még egy napot a földön aludni, egészen pontosan fogalmazva, már nem bírtuk elviselni a saját szagunkat. Mai fejjel azt mondanám az esetleges későbbi jelentkezőknek, hogy max. 5 garnitúra fehérneművel, (egyes becslések szerint akár hárommal is) készüljenek a túrára. Tehát Bamakóban vagyunk a Niger partján, egy franciák által üzemeltetett jópofa panzióban. A közlekedés letaglózó, a meleg nagy, a város pedig meglepően szép és civilizált. Kalandjaink remélhetőleg véget értek, bár még haza is kell menni valahogy.

Még egy kis színes. Végre az első fürdés napok óta. A fürdő egyben a wc és mosdó. Kis szekrényke a ruháknak. Lezser mozdulattal koszos ing rádob, aminek a zsebéből a telefon egyenesen a wc-be. Te mennyi ideig gondolkoznál mielőtt belenyúlsz egy afrikai budiba. Én valószínűleg sokáig, mert a telefonom azóta nem működik, pedig végre van térerő.
És hogy összességében mi a benyomásom. Nehéz megfogalmazni. Ha elmúlik a fáradtság és az idő is szépít a dolgokon, biztosan nagyszerű élményé válik. Kár lett volna kihagyni. Ma még túl sok az ellentmondás vagy talán maga Afrika ellentmondásos.
Etap 500 km körül
Szállás : Bamako


Forrás: redworks.hu