A „csonka Bamako” néven elhíresült mezőny tagjai az 5. szakaszon végre megkapták az áhított dűnéket, amiből nehezen kászálódtak ki.

Budapest-Bamako 5. szakasz: Merzouga- Merzouga



 Ha valaki a hamisítatlan Szaharára kíváncsi, nem is mehetne jobb helyre, mint a hatalmas, 200m magasságot is elérő dűnék lábainál fekvő Merzougába. Merzouga környéke számtalan szálláshelyet kínál, melyek zöme hagyományos berber kasba stílusban épült. Pont egy ilyen Aubergbe-ben (kempingben) éjszakáztak a Budapest-Bamako idei indulói.

Festői táj tárult a korán ébredő kalandoraink szeme elé, bár a tegnapi napon is volt mit fényképezgetniük. A Magas_Atlaszból dél felé leereszkedve a Ziz (Gazella) folyó völgye mellett vitt az útjuk, ezért a vörösesbarna kopár fennsík, a lekopott hegyek, és a folyó mentén meghúzódó oázisfalvak páratlan panorámát kínáltak.

Szóval ismét egy megkésett eligazítás várt rájuk azután nekivághattak a homokdűnéknek, azaz belevetették magukat az „óriási homokozóba”. Elvileg nem sok feladatot kellett megoldaniuk, inkább a szintidő betartása volt a legnagyobb kihívás erre a napra.



 Hiszen sokan megtapasztalták a dűnék vendégmarasztaló tulajdonságát, a tapasztalt és újonc résztvevők egyaránt. Ezért a napjuk a járműveik kiásásából állt, amely nem egyszer tengelyig süllyedt a mély, púderfinomságú homokban. Meglepő, de a Szaharában mindenhol vannak emberek, akik –némely jutalmazás fejében- kihúznak a bajból.

A leggyorsabb a mai napon a motoros Hodola Richárd (Suzuki DR-Z 400E) egy órát vert az autós mezőny legjobbjára. (…igen végre előkerült Mező Jani barátom és újból hírt adott magáról, illetve Ricsiről valamint Marton Andrásról és Kun Árpádról) Sajnos Árpi elütött egy elé ugró kutyát, amelynek következtében elcsúszott. Sem neki, sem a motornak nem lett komoly sérülése, ezért tovább tudta folytatni a túrát.



Mező még arról is beszámolt, hogy a szervezőknek ismét gondjuk akadt, hiszen a marokkói hatóságok február elsejétől külön engedélyekhez kötik a ralik mezőnyeinek marokkói beutazását. Egyes értesülések szerint a hatóságok egy hónappal előbb alkalmazni szándékozták a rendeletet, ennek értelmében a Budapest-Bamako Rali nem léphetett volna az országba. A szervezők felvették a kapcsolatot rabati nagykövetünkkel az ügy rendezése érdekében. A mezőny végül is beléphetett Marokkóba, de a fogadó ország hatóságai kikötötték, hogy nem érintheti Nyugat-Szahara területét. Az utolsó nap legnagyobb változása a rendezés menetében, hogy a kaland és a verseny kategória résztvevői közel egy útvonalon haladnak és az eredeti tervtől eltérően közösek az esti bivakok is.

Ezek tudatában ismét kijelenthetem, hogy nem irigylem a szervezőket, akik most az erg-be kergették a résztvevőket. Erg-nek nevezik azt a vörösesbarna homoksivatagot, amelyet annyi filmben láthattunk, és ahol annak idején a Dakar leglátványosabb felvételei készültek. Marokkó legnagyobb dűnerendszere nem más, mint egy 30 km hosszan elnyúló homokhegy, melynek neve: Erg Chebbi.  
Most a mezőny észak felé veszi az irányt és Tinerhir-be tart majd az Erg Chebbi mentén…


A motorosokról szóló beszámolók és róluk készült képek Mező Jánostól származnak, aki a Motorrevü színeiben vesz részt a versenyen!


TOTOS