Budapest-Bamako 2010: Mars béli tájakon
Kősivatag a javából, na meg közel 700 km-es táv 12 óra alatt. Nem az egyszerű utcai járművekre tervezték a leküzdendő távot.
Budapest-Bamako 8. szakasz: Mhamid-Assa
A szerencsésebbek kiélvezhették a Hotel áldott kiváltságait, mint például medence és kényelmes ágy, ezért kipihenten rajtolhattak az eligazítást követően. A minden naposnak mondható korán kelés kicsit kezdi fárasztani a mezőnyt, főleg az újoncokat. Ennek ellenére sok még a lelkes résztvevő, akik ma is korán keltek, hogy a 12 órás szintidőben meghatározott etapot időben teljesítsék. Elvileg a hátralévő szakaszok leghosszabbja várt rájuk. A kősivatag valamiért sok-sok követ jelent, ahol az öklömnyi és a fotel nagyságú egyaránt megtalálható. Nem csoda, ha a versenyzők óvatosan vetették bele magukat a mai faladatok megoldásába.
Hosszú néha monoton részeken vezetett az útjuk, de a lelkesedésükben a Mars béli tájat látták ebben is. De a tavalyihoz hasonlóan idén is átvezetett az útjuk a kiszáradt sóstón, ami maximálisan kielégíti az ralival szembeni elvárásaikat. A versenykategóriások figyelmét teljesen leköti a feladatok megoldása, valamint a kijelölt útra való összpontosítás, ezért nem sok idejük marad azzal foglalkozni, hogy kiválva a mezőnyből, Bamako felé vegyék az irányt. Azonban a kalandorok mezőnye kezd szétszóródni és klikkesedve saját úton járnak, valamint szervezkednek Maliba.
Motorosainkról mindössze annyi hír jutott hozzám, hogy Mező Jani még egy korábbi szakaszon defektet kapott és pár kilométert null bar nyomású gumival kellett motoroznia a javítóműhelyig. Itt jegyezném meg, hogy a szükség törvényt bont alapon ilyenkor nem kell ragaszkodni a mérethű belsőhöz, hisz kis valószínűséggel lehet beszerezni pontos méretű utánpótlást. (Belső nélküli gumi használata pedig nem ajánlott, mert azt gépek és kompresszor hiányában nehezen lehet szerelni). Kun Árpinak pedig egy köves részen letört a benzincsapja, ami egy ideig utánfutóra kényszerítette a járművét, majd pedig a Zagorában KTM szerviz keresésébe kezdett…sikertelenül. Persze a marokkói „mesteremberekre” jellemző, hogy h nincs alkatrész, akkor gyártanak egyet. Következett a ragasztás, amely talán nem lesz a legprofibb, de valószínűleg arra elegendő, hogy a mezőny után eredjen.
Jobb hír, hogy az AHU (Afrikai-Magyar Egyesület) segélyszállítmányát továbbító kamion már Marrakech-be ért és megy tovább Agadirba. Onnan állítólag így vagy úgy, de el fogják juttatni a Maliba szánt segélyszállítmányt az eredeti céljához. Ha csak úgy megy, hogy átpakolják a cuccokat egy helyi kamionba, hát akkor úgy.
Tudunk nagyot tenni
Az Afrikai-Magyar Egyesület (AHU) egy dinamikusan fejlődő, nemzetközi segélyezéssel és fejlesztéssel foglalkozó nonprofit szervezet, amely Afrika országaiban halmozottan hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, közösségek számára hosszú távú megoldást nyújtó támogatási programot szervez. Többek között Kenyában, Madagaszkáron, Maliban, Ugandában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban futnak programjaink. Az egyesület segélyezést is végez. Ahol felüti fejét a baj Afrikában, legyen az humanitárius válság, vagy természeti katasztrófa, segélyt juttatnak el a rászorulóknak.
Az afrikai fejlesztési és segélyezési támogatásokon kívül kulturális, ismeretterjesztő és szemléletformáló tevékenységet végeznek.
Az Afrikai-Magyar Egyesület csapata és a Budapest-Bamako szervezőiroda 2008 óta működik együtt. Egyesületük 2010-ben immár harmadik alkalommal indul a futamon.
2008-ban kutat fúrtak Mauritániában, El-Ghediya faluban. Az AHU csapat, többek között Fábry Sándor részvételével 2009-ben két mentőautót juttatott el Afrikába. Az egyiket Mauritániában, a másikat Maliban adományozták oda egy kórháznak, illetve egy faluközösség egészségügyi központjának.
2010-ben még nagyobb dolgot tűztek ki célul. Az Afrikai-Magyar Egyesület és a rally szervezői közösen szervezték meg a 2010-es futam karitatív programját.
Balogh Sándor, az egyesület elnöke az alábbi levelet intézte a résztvevők felé:
„Kedves Bamakósok!
Egyszer megkérdezték Teréz anyától, hogy amikor annyi sok szegény, beteg és elesett ember van a földön, mi értelme óriási erőfeszítéssel és kitartással küzdeni azért, hogy néhányakat kiemeljen a nyomorból? Teréz anya bölcsen válaszolt: Hát amikor számolni kezdesz, nem így kezded? 1,2,3…?
Kedves Résztvevők! Ne becsüljük le a Budapest-Bamako karitatív akciójának keretében összegyűjtendő adományt, hiszen 20 tonna nem kevés. Ha célzottan, szükség alapon gyűjtünk és az arra legrászorultabbakhoz juttatjuk el a támogatást, akkor tudunk nagyot tenni! Ennek megvalósításában segíti a Bamako szervezőirodát az Afrikai-Magyar Egyesület, mint tapasztalt szakmai partner. Célunk, hogy a humanitárius program sikeres és hatékony legyen.
Adni jó, de kapni is! Fontosnak tartjuk, hogy jó érzéssel adjuk át adományainkat, de legyen idő a célintézményekben elidőzni, megismerkedni azokkal, akikkel ott találkozunk, és talán kapcsolatot is ápolni velük, a rali után is…
Nagyot tenni nem tudunk, csak kicsit, szeretettel – tartja az ugyancsak Teréz anyától származó mondás. Ugyanakkor mi, az Afrikai-Magyar Egyesület stábja, valamint a Bamakó szervezőiroda azt gondoljuk, hogy tudunk nagyot tenni, összefogással, szeretettel, a 2010-es Budapest-Bamako humanitárius program során!”
TUDUNK NAGYOT TENNI!
Így érthető, hogy a segélyek összegyűjtése és eljuttatása kiemelt figyelmet érdemelt. Persze a résztvevők is visznek magukkal kisebb, nagyobb ajándékokat, amelyeket az útjuk során az arra érdemes helyeken osztanak szét. Most is hagytak füzeteket és írószereket kisebb iskolákban, de kaptunk visszajelzést számítógép adományozásáról is a mostani futam során.
A következő szakasz már az Atlanti óceán partján ér véget Tarfaya városában, ahová éppen most igyekszik a mezőny.
TOTOS
Budapest-Bamako 8. szakasz: Mhamid-Assa
A szerencsésebbek kiélvezhették a Hotel áldott kiváltságait, mint például medence és kényelmes ágy, ezért kipihenten rajtolhattak az eligazítást követően. A minden naposnak mondható korán kelés kicsit kezdi fárasztani a mezőnyt, főleg az újoncokat. Ennek ellenére sok még a lelkes résztvevő, akik ma is korán keltek, hogy a 12 órás szintidőben meghatározott etapot időben teljesítsék. Elvileg a hátralévő szakaszok leghosszabbja várt rájuk. A kősivatag valamiért sok-sok követ jelent, ahol az öklömnyi és a fotel nagyságú egyaránt megtalálható. Nem csoda, ha a versenyzők óvatosan vetették bele magukat a mai faladatok megoldásába.
Hosszú néha monoton részeken vezetett az útjuk, de a lelkesedésükben a Mars béli tájat látták ebben is. De a tavalyihoz hasonlóan idén is átvezetett az útjuk a kiszáradt sóstón, ami maximálisan kielégíti az ralival szembeni elvárásaikat. A versenykategóriások figyelmét teljesen leköti a feladatok megoldása, valamint a kijelölt útra való összpontosítás, ezért nem sok idejük marad azzal foglalkozni, hogy kiválva a mezőnyből, Bamako felé vegyék az irányt. Azonban a kalandorok mezőnye kezd szétszóródni és klikkesedve saját úton járnak, valamint szervezkednek Maliba.
Motorosainkról mindössze annyi hír jutott hozzám, hogy Mező Jani még egy korábbi szakaszon defektet kapott és pár kilométert null bar nyomású gumival kellett motoroznia a javítóműhelyig. Itt jegyezném meg, hogy a szükség törvényt bont alapon ilyenkor nem kell ragaszkodni a mérethű belsőhöz, hisz kis valószínűséggel lehet beszerezni pontos méretű utánpótlást. (Belső nélküli gumi használata pedig nem ajánlott, mert azt gépek és kompresszor hiányában nehezen lehet szerelni). Kun Árpinak pedig egy köves részen letört a benzincsapja, ami egy ideig utánfutóra kényszerítette a járművét, majd pedig a Zagorában KTM szerviz keresésébe kezdett…sikertelenül. Persze a marokkói „mesteremberekre” jellemző, hogy h nincs alkatrész, akkor gyártanak egyet. Következett a ragasztás, amely talán nem lesz a legprofibb, de valószínűleg arra elegendő, hogy a mezőny után eredjen.
Jobb hír, hogy az AHU (Afrikai-Magyar Egyesület) segélyszállítmányát továbbító kamion már Marrakech-be ért és megy tovább Agadirba. Onnan állítólag így vagy úgy, de el fogják juttatni a Maliba szánt segélyszállítmányt az eredeti céljához. Ha csak úgy megy, hogy átpakolják a cuccokat egy helyi kamionba, hát akkor úgy.
Tudunk nagyot tenni
Az Afrikai-Magyar Egyesület (AHU) egy dinamikusan fejlődő, nemzetközi segélyezéssel és fejlesztéssel foglalkozó nonprofit szervezet, amely Afrika országaiban halmozottan hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, közösségek számára hosszú távú megoldást nyújtó támogatási programot szervez. Többek között Kenyában, Madagaszkáron, Maliban, Ugandában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban futnak programjaink. Az egyesület segélyezést is végez. Ahol felüti fejét a baj Afrikában, legyen az humanitárius válság, vagy természeti katasztrófa, segélyt juttatnak el a rászorulóknak.
Az afrikai fejlesztési és segélyezési támogatásokon kívül kulturális, ismeretterjesztő és szemléletformáló tevékenységet végeznek.
Az Afrikai-Magyar Egyesület csapata és a Budapest-Bamako szervezőiroda 2008 óta működik együtt. Egyesületük 2010-ben immár harmadik alkalommal indul a futamon.
2008-ban kutat fúrtak Mauritániában, El-Ghediya faluban. Az AHU csapat, többek között Fábry Sándor részvételével 2009-ben két mentőautót juttatott el Afrikába. Az egyiket Mauritániában, a másikat Maliban adományozták oda egy kórháznak, illetve egy faluközösség egészségügyi központjának.
2010-ben még nagyobb dolgot tűztek ki célul. Az Afrikai-Magyar Egyesület és a rally szervezői közösen szervezték meg a 2010-es futam karitatív programját.
Balogh Sándor, az egyesület elnöke az alábbi levelet intézte a résztvevők felé:
„Kedves Bamakósok!
Egyszer megkérdezték Teréz anyától, hogy amikor annyi sok szegény, beteg és elesett ember van a földön, mi értelme óriási erőfeszítéssel és kitartással küzdeni azért, hogy néhányakat kiemeljen a nyomorból? Teréz anya bölcsen válaszolt: Hát amikor számolni kezdesz, nem így kezded? 1,2,3…?
Kedves Résztvevők! Ne becsüljük le a Budapest-Bamako karitatív akciójának keretében összegyűjtendő adományt, hiszen 20 tonna nem kevés. Ha célzottan, szükség alapon gyűjtünk és az arra legrászorultabbakhoz juttatjuk el a támogatást, akkor tudunk nagyot tenni! Ennek megvalósításában segíti a Bamako szervezőirodát az Afrikai-Magyar Egyesület, mint tapasztalt szakmai partner. Célunk, hogy a humanitárius program sikeres és hatékony legyen.
Adni jó, de kapni is! Fontosnak tartjuk, hogy jó érzéssel adjuk át adományainkat, de legyen idő a célintézményekben elidőzni, megismerkedni azokkal, akikkel ott találkozunk, és talán kapcsolatot is ápolni velük, a rali után is…
Nagyot tenni nem tudunk, csak kicsit, szeretettel – tartja az ugyancsak Teréz anyától származó mondás. Ugyanakkor mi, az Afrikai-Magyar Egyesület stábja, valamint a Bamakó szervezőiroda azt gondoljuk, hogy tudunk nagyot tenni, összefogással, szeretettel, a 2010-es Budapest-Bamako humanitárius program során!”
TUDUNK NAGYOT TENNI!
Így érthető, hogy a segélyek összegyűjtése és eljuttatása kiemelt figyelmet érdemelt. Persze a résztvevők is visznek magukkal kisebb, nagyobb ajándékokat, amelyeket az útjuk során az arra érdemes helyeken osztanak szét. Most is hagytak füzeteket és írószereket kisebb iskolákban, de kaptunk visszajelzést számítógép adományozásáról is a mostani futam során.
A következő szakasz már az Atlanti óceán partján ér véget Tarfaya városában, ahová éppen most igyekszik a mezőny.
TOTOS
KAPCSOLÓDÓ BEJEGYZÉSEK
Böngéssz hasonló bejegyzések között