Erre kevesen számítottak az idei „fapados Dakar” résztvevői, de még a szervezők közül is. Fagyból a nyárba szerettek volna menni, ehelyett havazás és folyamatos hideg a legnagyobb ellenségük jelenleg Afrikában.

Egy hét elteltével a szerencsésebbek már elérték a Tatooine-t, ahol anno a Csillagok Háborújának egyes jeleneteit forgatták. Habár a mezőny már kellőképpen szétszóródott az időjárásnak és az úttalan utaknak köszönhetően. Állítólag a 100 induló csapatból már csak 59 van versenyben. Volt, akiket összekovácsolt az eddigi túra, de van olyan is, akiket elválasztott. Az egyik csapatban akkora volt a széthúzás, hogy az asszony megelégelve férje bánásmódját, hazautazott repülővel – maga mögött hagyva az egész „kócerájt”. Az útvonalra is folyamatosan panaszkodnak a résztvevők (nem igazán értem, miért számítottak jobbra?). Hol a jegesedés, hol pedig a mély homok okoz problémát. De számolnak be olyan esetekről is, amikor az alattomos fák ugranak hirtelen a fáradt kalandorok védtelen járművei elé, nem kímélve magukat az esetleges sérülésektől sem.

A kamikázi fákon kívül élnek itt helyiek, akik szintén szívesen ugrabugrálnak az út szélén…sőt focizással próbálják mulatni az időt. Mivel a néhol kemény, agyagos és iszonyatos kátyúkkal tűzdelt utakat nem szívesen javítgatják, ezért inkább szorgosan pihennek és teázgatnak (valóban erős, de ízletes és édes a teájuk…).
Ha sikerül egy-egy szakasz végén sátort verni és pihenni akkor biztos lehet benne az ember, hogy reggelre 20-25 helyi próbál saját manufaktúrájából származó ajándéktárgyakkal üzletelgetni. Persze mindezt rámenősen és mindvégig bizonygatva, hogy a vevő most nagyon jól jár, miközben neki ez már ráfizetés lesz…de hát annyira szimpatikusak ezek a mondvacsinált turisták…na meg az eurónak is megvan a kellő hatása. A pénz látványa egyszerűen notorikussá teszi őket.

A karavánból többen is hiányolják a „biztonság érzetet” hiszen a mentőkkel kevesen találkoztak, persze most nem kell – és jó lenne, ha ez így is maradna a végéig- de megnyugtató lenne a látványa. Valamint a CB-sek között sincs meg a kellő kapcsolat, mert a klikkesedők más frekvenciát használva múlatják az időt…viszont emiatt a bajbajutottak csak magukra számíthatnak. Persze ilyenkor is jól jönnek a helyiek, akiknek minden járműhöz létezik kerékkulcsuk (erre már a Motorrevüsöknek is volt szükségük). Sőt az autós mezőnyben volt már arra is példa, hogy a hiányzó Toyota alkatrészt a szomszéd autójából adta kölcsön a helyi „mekkmester”, persze jó pénzért. (Vajon a szomszéd tudott róla? Bár biztosan feltűnik neki majd a lakótárs hirtelen meggazdagodása…)

Problémák a segélyszállítmánnyal
Komoly probléma adódott a segélyszállítmány marokkói beléptetése során.
A kamiont, ami a közel 50.000.000 forint értékű segélyszállítmányt szállítja, a marokkói határőrség feltartóztatta. Megítélésük szerint a 24 tonna adomány túl nagy értéket képvisel és senki nem vállalja a felelősséget az országon áthaladásért. A napokban a vámterületen két kamiont is kifosztottak, így minden ott eltöltött óra komoly aggodalomra ad okot.
Több magánszemély és a Külügyminisztérium marokkói külképviseletének közbenjárására sem sikerült még rendezni a helyzetet. Sajnos a régióban eddig bevált kenőpénzt is visszautasították a vámosok, pedig erre még soha nem volt példa. Felvetődött az is, hogy az adomány egy részét Marokkóban ajánlják fel, de ez a megoldás sem hozott sikert.
A késlekedés miatt a szállítmánynak már vajmi kevés esélye van arra, hogy a tempót tartva beérjék a futamot. Így az adományok kiosztása során pont az adományozók nem lehetnek jelen.

A többség abban bízik, hogy ezután már csak jobb jöhet.

Totos