Szombat reggel a Fokt Motor  előtt gyülekeztünk - az az inkább a boltban és nem csak azért mert ott hidegebb volt hanem, mert mindenkire várt egy kis szendvics és energiaital. Néhányan még kiegészítették a felszerelésüket, majd egy rövid tájékoztató után útnak indultunk. Bár sokan voltunk és a cruiserektől kezdve a túramotorokon át a szupersport motorokig minden típus megtalálható volt a csapatban, mégis a legnagyobb próbatétel a meleg volt a két nap folyamán. Besztercebányáig gondtalanul lecsorogtunk, majd Donovaly előtt balra a 14-es úton „szerpentineztünk” egy kicsit. Az ebédet egy bejáratott bisztróba terveztük ahol nagyon jót ettünk (csak nagyon sokáig tartott). Innen teli gyomorral visszafelé is megnéztük az íveket (megvolt mind). Donovaly majd Rózsahegy következett. A Szent Mária tó mellett indul az 584-es út, új aszfalttal és fantasztikus kilátással. Ez a szakasz vetekszik a Nockalmstrasse fizetős látványútjaival, szerintem lassan itt is pénzt fognak szedni. 


Minden megállónál igyekeztünk több folyadékot magunkhoz venni, mint amennyi távozott menetközben vagy a fenyőfák tövében. Ez nagyon fontos szerepet játszott este is Zakopánéba érkezésünk után is.



Tavaly sosem sikerült napsütéses időben megérkeznünk a Tátra szívében megbúvó tündéri lengyel kisvárosba, most viszont a határátlépés után egyből mutatta magát a környék. Egyedi stílusban épült fa épületek mindenhol, tisztaság és odafigyelés érződött a tájon. Zakopánéba érve álló kocsisor fogadott minket. Rövid tétovázás után elindultunk a sorok között, mentünk csak mentünk csak mentünk és egyre tanácstalanabbak lettünk, hogy miért áll a kocsisor. Majd megláttam elől egy lovas hintót, majd még egyet, majd még egyet és aztán sorban hatvankét – egy esküvő násznépét szállító – „díszlengyelbe” öltözött lovas-fogatot. A lovas hintók mellett,  a lósz…rt kerülgetve lépésben értünk a Sabala Hotel parkolójába, szerintem egy komoly vezetéstechnikai tréningen sem szerez senki nagyobb rutint a lassú haladásból mint itt ezen az estén.


Gyors szobafoglalás után a csapat keményebbik fele a Korczmában, a másik a wellness részlegen időzött egészen vacsoráig. A hotel különleges (minden fából készült) éttermében az élő népzenét túl kiabálva tudtuk a nap eseményeit kielemezni.


Vasárnap reggel már melegben készítettük el a csoportképet az utókor számára. A lengyel oldalt hamar elhagytuk és a Lomnici csúcsot már a szlovák oldalon fényképeztük. 


Csorba tóig elgurultunk, közben jobbra végig a Tátra csúcsait csodálhattuk és a jó pár éve lezajlott szélvihar nyomain mélázhattunk. Poprádnál rátértünk a 67-es, majd az 531-es útra. A tempó továbbra is kellemes volt, meglepetésemre mindenki tudta tartani. Rimaszombaton az Aranybika (Zlaty Byk) éttermet leptük meg a létszámunkkal, így az étkezés itt is elhúzódott egy cseppet. Az ebéd utáni indulás és öltözködés pillanatok alatt lezajlott, de a közel negyven fok az így is komoly kihívás volt a csapat számára. Balassagyarmaton ejtettük meg a könnyes búcsút, majd egyéni tempóban mindenki haza motorozott.


Az első Foktúra részvevőinek hála, ez a hétvége a kellemes motorozásról, a kikapcsolódásról, az összetartozásról és a Magas Tátra csúcsairól és útjairól szólt.